Néhány hónappal ezelőtt azt hittem, boldog vagyok. Mindenem megvolt, amit csak az ember lánya kívánhat. Saját kertes ház, szerető férj, autó, kutya és a legnagyobb boldogságom, a csodálatos gyerekem. Persze, mint az életben általában voltak apró problémák, amiket legjobb tudásom szerint igyekeztem megoldani, de legalábbis kezelni. Katonafeleségként kitartottam a rendkívüli élethelyzetekben is.
Aztán egy nap összeomlott az egész. A férjem elköltözött. Közölte, hogy válni akar. A szívem és a jól felépített kis világom elemeire tört össze. Mára eljutottam odáig, hogy elfogadom a döntését, bár nem értem meg. Még mindig rettenetesen fáj, de elengedem őt, ha ezt szeretné. Viszont ez azzal jár, hogy ismét meg kell találnom önmagam. A majdnem két éves kisfiamnak egy teljes, összeszedett, lehetőség szerint boldog anyára van szüksége. Még nem tudom, mi lesz az én utam, fogalmam sincs, hogy merre induljak el,de úgy érzem az egész csak elhatározás kérdése. Mert elmúlik a fájdalom, elmúlik a bizonytalanság, elmúlik minden kétely.
Hatalmas erőt ad, hogy nap mint nap láthatom, mennyit fejlődik, milyen tanulékony a gyermekem. Hogy mennyire szeret engem, mennyire ragaszkodik hozzám. Imádom, hogy egy kis rendmániás diktátor. Tündéri mikor húzza maga után a porszívót, vagy a partvist nyomja a kezembe. A ruhákat a helyére kell pakolni, addig nem nyugszik. Mert rend a lelke mindennek. Rend lesz ezáltal az én lelkemben is.
Ahogy figyelem a fiamat, sokszor majdnem felhívom az apját, hogy neki is elmeséljem, hogy mennyi mindent tanult meg egy-két nap alatt. De nem teszem. Nem tehetem. Ő már nem a társam többé. Akkor sem, ha nagyon fáj. Mert ő választott. És nem minket.
Keresem a nekem, nekünk kijelölt ösvényt, de most még úgy érzem, eltévedtem a hatalmas rengetegben. Lassan, óvatos léptekkel közelítek a csapások felé, és biztosan tudom, hogy meg fogom találni azt, amelyik az enyém. De ehhez még túl kell élnem jó pár éjszakát a félelmetes erdőben. Türelemmel, reménnyel telve bízom rá magam a Jóisten kegyelmére. Hálás vagyok azért, hogy megadatott nekem az anyaság csodája. Hálás vagyok a boldog éveimért. És hálás vagyok az akadályokért, amelyeket le kell küzdenem, mert ezáltal leszek képes felállni, fejlődni és kiteljesedni.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: