Banyanya

(B)anyaságok

Hajtépés… Könnyek… Ő is visít, én is…. Jól fogalmaz az angol: terrible two…  Rémálom. Imádom. Hogy vigyorog. Jóisten, hogy lehet ennyire okos? Folyékonyan beszél. Oroszul. Agyamra megy. Értetlen. Gyönyörű. Mindent tud. Első puszi. Megharap. Nemakaromanya. Haggyá …. Teisengem. Ezt most miért? Mennyire ügyes…teljesen egyedül eszik. Felvette a cipőjét. Köpköd. Osztezhogy? Számol 10-ig. Egyedül épít. Lerántotta… Tovább »

Felnőtt barátaimnak…

Egy ideje minden átértékelődött. Kevesen vagytok. Egyre kevesebben. Talán azért  mert nehezen tűröm meg magam körül azokat akik nem igaziak, nem őszinték. Lehet, ti sem vagytok mind azok. A lényeges változás nem az emberi természetben van, hanem bennem. Mert választottam. Benneteket. Feltételek nélkül. Önmagatokért. A hibáitok ellenére. Amit kaptok tőlem, azt azért adom, mert én… Tovább »

Telik

Telik az idő. Egyre több. És gyógyulok, gyógyulunk. A sebek már hegesednek, a szív lassan, de biztosan összeforr. A legnagyobb közhely igaznak bizonyul: az idő mindent megold. Már nem sajnálom magam, már nem siratom a házasságunkat, az elmúlt éveket. Megbocsátottam. Így kellett lennie. Valószínűleg mindkettőnknek így lesz a legjobb. Már képes vagyok tündökölni, őszintén, szívből… Tovább »

Hogyan tovább?

Végig a sárga úton….  Mert a gyereked a legfontosabb, mert érte érdemes, mert ő az, aki feltétel nélkül szeret, és te is őt, mert muszáj, mert nem fekhetsz le, mert nem sírhatsz mindig, mert van akinek számítasz, mert van még jövőd, mert élni kell tovább, mert értékes vagy, mert ő csak egy ember, mert jöhet… Tovább »

Hullámvölgyek

Kegyetlen nehéz napokon vagyok túl. A válás ténye egyre valóságosabbá válik. Van, hogy hajnalban még mindig magam mellé nyúlok az ágyon, hogy, megfogjam a kezét, vagy hozzábújjak kicsit ébredés előtt. Ilyenkor felébredek a rémálomba, mert álmomban éjjel minden rendben volt…  Mindez természetes folyamat, egy bizonyos gyászreakció, aminek a feldolgozásához idő kell. Idő, és szertartások. Az… Tovább »

Véges történet.

Néhány hónappal ezelőtt azt hittem, boldog vagyok. Mindenem megvolt, amit csak az ember lánya kívánhat. Saját kertes ház, szerető férj, autó, kutya és a legnagyobb boldogságom, a csodálatos gyerekem. Persze, mint az életben általában voltak apró problémák, amiket legjobb tudásom szerint igyekeztem megoldani, de legalábbis kezelni. Katonafeleségként kitartottam a rendkívüli élethelyzetekben is.  Aztán egy nap… Tovább »

Ki vagyok én?

Nos, a kérdés jó… Erre keresem a választ. Rövidebb, hosszabb gondolatok, érzések, élmények közzétételére számíthat a kedves olvasó.  33 évesen felborult a szépen felépített világom. Egyedül maradtam a kisfiammal és a kutyámmal. Egyelőre fogalmam sincs, hol a helyem, vagy egyáltalán ki lehetek még az életemben. Egy dolog van, ami biztos. A gyermekem szeretete, érte kell,… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!