Felnőtt barátaimnak…

Egy ideje minden átértékelődött. Kevesen vagytok. Egyre kevesebben. Talán azért  mert nehezen tűröm meg magam körül azokat akik nem igaziak, nem őszinték. Lehet, ti sem vagytok mind azok. A lényeges változás nem az emberi természetben van, hanem bennem. Mert választottam. Benneteket. Feltételek nélkül. Önmagatokért. A hibáitok ellenére. Amit kaptok tőlem, azt azért adom, mert én akarom, és furcsa lehet, nem várok már cserébe semmit. Nem vagyunk tökéletesek. Egyikünk sem az. Mind hibáztunk már, fogunk is. Csalódunk. Néha egymásban is… Ti bennem, vagy én bennetek, nem számít. Nálam nincs többé örök harag…

A szeretetem igazi, mély, és elvárásoktól mentes. Örülök az évenként egyszeri találkozásnak, bármilyen telefonhívásnak, üzenetnek. A velem töltött időt próbálom minőséggel megtölteni (igen, néha pohárba …), nem miattatok, magam miatt. Lehetsz az, aki csak akkor keres, ha baja van. Lehetsz az utolsó büdös bunkó, aki kihasznál. Lehetsz az, aki az igazi lelki társam. Lehetsz több ezer km-re. Lehetsz a szomszéd utcában. A lényeg ugyanaz. Fontos vagy. Része egy olyan ember életének, aki minden fájdalom, csalódás, félelem ellenére is képes még őszintén, feltétel nélkül szeretni. Téged, aki nem értékeled. Téged, aki csak azért keres, hogy elmondja minden fájdalmát. Téged, aki azt hiszed, felszínes és nagyképű vagyok. Téged, aki önbizalomhiányos vagy. Téged, akivel hónapok óta nem beszéltünk, mert elfoglalt vagy, de tudom, hogy ha egyszer végre felveszed a telefont, az legalább másfél óra beszélgetést jelent. Téged, aki nem látja a saját értékeit. Téged, aki része vagy a mindennapjaimnak is. És igen, téged is, aki szerepet játszol, hogy nekem vagy másoknak, azt nem tudom, és nem is lényeges. Mind különlegesek vagytok. És mind hozzáadtok valamit az életemhez, sokszor anélkül, tudnátok. Ez az ami miatt még mindig talpon vagyok. Így adhatok nektek is abból, ami vagyok. Nekem ez a legfontosabb.

Mind okkal vagytok jelen. Mind más miatt. És már nem számít, hogy hányszor hibázunk. Amíg szükségetek van rám, addig itt vagyok. Ha már nem kellek, csendesen vonulok vissza. Öreg vagyok már a drámákhoz. Értéket akarok adni. Mindannyiótoknak. A feltétel nélküli szeretetet. Az elfogadást. Az elvárásmentes emberi kapcsolatok csodáját. Ha csak hetekig, hetekig. Ha évekig, évekig. Rajtatok múlik… Én hálás vagyok minden együtt töltött percért.